kedves Maibear,

én is megtaláltallak.
ahogy elolvastam blogodat nem tudom kinek nehezebb, de nem is ez számít. szeretnék neked nagyon sok erőt kívánni!

@cseho: Szia! Nekem nem az a célom, hogy méricskéljek, és bárkit is erre késztessek a mi élethelyzetünket olvasva. Bennem és férjemben összeomlott a világ 15 évvel ezelőtt. Akkor vártam a harmadik gyermekemet, és akkor tudtuk meg, hogy Máté autista. Én azóta teljesen bezárkóztam, és ebben persze része volt a többi csapásnak is, ami minket elért. Ennyi év kellett, hogy újra fel tudjam emelni a fejem. Tudom és látom, hogy mennyi baj, tragédia van a körülöttem élő, és csak a híradásokban megismert emberek életében. De csak mostanra lett erőm, hogy odaforduljak másokhoz. Nem akarok ráakaszkodni senkire, nem akarom sajnáltatni magam, azt sem állítom, hogy biztosan segíteni tudnék bárkinek is. De úgy gondolom, hogy sokszor az is segít átélni akár csak egy újabb napot, hogy elmondhattam valakinek, vagy nekem elmondhatta valaki azt ami fáj. Ennyi! Szeretettel üdvözöllek.
Györgyi