Remélem, hogy nem "csak" a tavasz miatt, de most örömteli  változást érzek a gondolataimban, cselekedeteimben.

Nem régen volt olyan, hogy az egyik tanító néni együttérzően jött odahozzám beszélgetni. Azzal az "előre megfontolt" szándékkal, hogy segít, legalább azzal, hogy meghallgat. Jól esett, mert kevés alkalom van arra, hogy olyan emberrel oszthassuk meg a fájdalmunkat, vagy az éppen aktuális gondunkat,aki megért és elfogad. Nem szól meg, nem szól bele, "csak" meghallgat. Sokszor ez hiányzik a legjobban. Ő látta akkor rajtam, hogy nagyon összetört vagyok. Meghallgatott, majd végül megkérdezte tőlem azt, hogy - "Nem is látok esélyt a jövőre nézve, hogy valamikor is könnyebb lesz?", és én nem tudtam biztató választ adni. Aznap sajnos a legsötétebb szemüvegem volt rajtam.

Most viszont úgy érzem, mintha változna valami. Kezdenek jó dolgok is történni velünk, az egész családdal.

Remélem, reménykedem, hogy ez a tavaszi szél számunkra is elhozza végre a TAVASZ-t!!!