Régóta nem volt már kedvem írni. De akkor meg minek kezdtem el? Jogos a kérdés, de nem tudom rá igazán a választ.

Tulajdonképpen örömteli dolgokon vagyunk túl, hiszen a legidősebb fiam sikeres nyelvvizsgát tett és a tanulmányait is befejezte, mégpedig szép eredménnyel.

Hogy mégis mi a baj? Sajnos az idegrendszerét megviselte a stressz, és úgynevezett post traumás sokk jelentkezett nála. Szívfájdító volt látni, hogy a nagy erős fiú szomorúan, erőtlenül fekszik.

Azt gondoltuk, hogy a vizsgák után fellélegzik, és ki tudja pihenni magát, de nem így történt. Az idegi megterhelés nem engedett ki, és nem bírt pihenni. Most várunk és várunk. Az orvos szerint hónapokba telhet az, hogy helyrejöjjön.

Nem írtam. Nem volt kedvem. Nem volt lelkierőm.