Azt mondják, ahol tányér és kanál van, azok össze is csördülnek néha.

Két ember "szerződéses" kapcsolata, vagyis a házasság is ilyen. Megkapjuk egymást egy életre, úgy, ahogyan vagyunk, és az első néhány év "lebegése" után elkezdődik az egymás "elviselése", ami alatt én azt értem, hogy elkezdünk tudatosabban csiszolódni egymáshoz.

Hosszú távon ez a "dolog" csak szeretettel, elfogadással lehetséges, de még így sem könnyű.

Én most azért vagyok hálás, mert a mélypont után, szerencsére mindig jön, eddig még mindig jött az emelkedő.

Boldog vagyok, hogy Máté fiam (idősebbik autista gyeremekem) mostanában sokkal nyugodtam, és végtelen kedvességgel, szeretetárral közeledik felénk.